iskolaélet avagy az aktív pletykaterjesztők.

A folyosónkon haladva rengeteg pletykát, kritikát hallok.. méghozzá olyanokról akiket kedvelek.
Ez a legrosszabb formája az unszimpatizálás kinyilvánításának.
ezek közül a kedvenceim:
1.helyen számomra az áll amikor valakinek a szexuális beállítottságáról találnak ki hamis dolgokat. Szóval összekombinálják az azonos nemű embertársaival. Elég gusztustalan és alávaló pletyka.
2.helyre sorolnám azokat az egyéni véleményeket amik az adott illető viselkedését rágalmazzák miközben semmit nem tudnak róla, az életéről vagy hogy miken ment keresztül.
a 3.hely pedig azoké az előítéleteké amikor egy stíluságban való elhelyezkedés alapján sorolják be, egy alapjáraton kitalált , teljesen értelmetlen listasorba.
Ahoz viszont elég erős gerinc kell hogy mindezt mások háta mögött szájról szájra terjedő szövegként adják elő.
Azokis érdekesek számomra akik előttük teszik a fejüket aztán meg amikor szemtől szemben megy a beszélgetés menekülőre fogjak.
ők az emberiség díszpéldányai.
Egy társaságba nem ilyen módon kellene megpróbálni beilleszkedni..nem hazugságokkal..
hanem a valódi arcukkal , vagyis azzal hogy önmagukat adják.

Túl sok testékszer?!

Nem olyan régen kaptam egy olyan kritikát a családtagjaim többségétől, hogy túlzásokba esek a piercingek terén amit én teljesen normálisnak találok.
Hisz mindenkinek meg van a maga keresztje nem? Nekem ez jelenti azt.
Iskolámban nálam sokkalta kihívőbb külsejű emberekkel találkozok nap mint nap. Mégis minden egyes tanártól vagy pedagógustól , az összes hivatalos intézményben megkapom hogy "Minek csúfítod el azt a szép arcod? Ezek nélkül a vasak nélkül sokkal szebb lennél." na de kérem... az én testemről van szó nem?:D
sokszor szinte elviselhetetlennek találom ezeket az építőnek szánt kritikus megjegyzéseket.
Jó vannak amiket elfogadok, de aki nem ismer... és nincs tudatában annak , miért nézek ki úgy ahogy... nem értem miért próbál befolyásolni.
Most nézzetek agresszívnek nyugodtan. De én nem úgy gondolom a dolgokat.
Elfogadom hogy mindenkinek más az ízlésvilága, más a véleménye... csak legalább ne hangoztatnák így... :)

boldogság boldogság hátán

Mostanában tényleg minden teljesen rendben van az életemben. Szuper osztály, eddig tökéletesen alakuló párkapcsolat, sok új barát, feszültség nélküli családi légkör.

Az osztályom jobb nem is lehetne mint amilyen. Mindenkit nagyon imádok benne. Mindenki igazi egyéniség, és a megtestesült kedvesség.

Szerelem: A párkapcsolatom is tökéletesnek mondható, egy veszekedés vagy vita sincs.és egész sokat beszélünk az órarendem ellenére is. Nagyon szeretem. :)

Suli: Na a suli elég nehéz. minden nap 10 vagy 9 órám van. amiből a fele vagy a háromnegyede reál tantárgyakból áll. Sokszor szinte sírni tudnék a fáradtságtól amikor hazaérek. Vagy még az egyik óra után is.

Barátok: Rengeteg új barátot szereztem iskola kezdés óta. Mintha a régi énem , aki csak elvegyült a tömegben és magának valónak hitte magát... el is tűnt volna.
Nyíltan beszélgetek velük, és sokszor nyilvánítom ki hogy mennyire szeretem őket.
Sajnos viszont a régi , téren bandázós társasággal szinte már nem is tartom a kapcsolatot. Hiányoznak...
Reilával a kapcsolatunk elég érdekesen alakult mostanában. Rengetegszer vesztünk össze, de mindíg sikerült kibékülnünk akármekkora is volt a vita. Most jelen pillanat nincs köztünk ellentét vagy rosszindulatú szikra , aminek nagyon örülök. Remélem így is marad.