Ma voltam megint kint, egész jó volt, énekelgettünk meg nevettünk.viszont valami nagyon elvette a kedvem mindentől. Kijött, pedig már egy ideje szerencsére nem láttam. Már attól hogy látnom kellett szúró fájdalmam támadt, pedig nem beszéltünk egymással. Csak köszönt és ennyi volt.
Mikor megpillantottam, egyből első gondolatként kimondtam hogy feladom. Nem fogom törni magam a semmiért, teljesen felesleges. Tovább fogok lépni és nem foglalkozni vele, még ha nehéz is lesz. De ez az egyetlen dolog amit tenni tudok, vagy pedig marad a plátói vonzódás aminek az ég világon semmi jövője.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése