Angyal.

Egy angyal ki a földön járt , végül szárnyait visszakapva
visszatért oda ahová eredetileg tartozott.

Igen. Elvesztettem az angyalom. 3éve már hogy magamra hagyott a világban. Még mindíg tisztán él az emlék a szívemben arról a napról. A búcsú mosoly, pár bíztató szó a szájából, és a pisztoly dörrenése. 3 éve már hogy éjjelente a párnámat könnyekkel áztatom hiánya miatt. Hogy a lelkem nyoma veszett az övével együtt.
Attól a naptól kezdve szinte teljesen üresnek és magányosnak éreztem magam. De mostanra beláttam, jobb neki ott ahol most van. Rengeteget szenvedett míg velünk járt a földön, viszont így már nem kell többet ilyesmiket átélnie. Sokszor jár az eszemben a kérdés "Vajon hiányzom neki?" pedig tudom a választ.. hiszen megmondta.
Egy emberi testbe született szárnyátvesztett angyal volt, ki mindenkinek bearanyozta a mindennapjait. Egy örök színfolt egy fekete-fehér világban.. pozitivitása mindenkinek mosolyt csalt az arcára, mások döbbentek lettek mert tudták min ment keresztül.
Csodálatos ember, igaz barát..
Régen szinte gyűlöltem a tette miatt, de mostmár csak a szép emlékeket tartom fontosnak és meghatározónak.
Az idő múlásával semmissé lesznek a rossz pillanatok, és csak a szépekre emlékszünk majd.
Gyönyörű 4 évet köszönhetek neki.
Ő volt az aki ha bármikor szükségem volt rá ott volt velem. Kinek megéreztem kilométerekről is a bánatát... akivel kétzenfogva sétálgattam a Dunaparton.
Ő volt az én angyalom, és ő is maradt örökre.