"Nem sokat tudok rólad,
Talán pont annyit amennyit kell,
Bár úgy érzem ismerlek és szeretlek,
De ez most már úgy kit érdekel.
Mikor sokat beszélgettünk mindent jónak gondoltam,
Sajnos ez már csak a múlt apró foszlánya,
Hisz személyednek mostanság csak csupán hűlt helyét találtam.
Egy nap aztán újra felém néztél,
Miket mondtál megmaradtak gyönyörű emlékképként.
Hol is folytatódik a történet tovább?
Hát én azt most így nem tudhatom.
Csak azt hogy szívem a tiéd, és várni fogok rád ameddig csak tudok."
Végre sikerült befejeznem a verset amit már rég elkezdtem :) és úgy néz ki happy end lett a vége
Aztán hogy mi sül ki belőle , az a jövő zenéje :)
Szeretlek Máté(L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése