Csak két szép szemed jár az eszemben melyet újra látni vélek a csillagokban.
Hiányoznak a régi emlékek,
A múltbéli események.
A sok rossz ,és jó
Melyekből most már semmit sem bánok.
Most pedig csak nézem ezeket az aprócska fényes pontokat,
Rád gondolok még pár utolsó óra hosszat.
Emlékedet hagyom lassan elszállni a szélben,
Nem teszek ellene semmit,történjen aminek történnie kell.
Mivel ez csak egy haldokló remény mely megragadt a darabokra tört szívemben."
2010.Augusztus 22.
A vers a történetemből származik , jelentősége csak annyi van hogy gondoltam megmutatom azoknak akik olvassák a bejegyzéseimet.
Sajnálom hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de az élet egy újabb furcsa döntés elé állított és úgy gondoltam ezt nem írom most le. Túl sablonos lett volna. De már minden oké, lezártam és minden jó.
Kaptam egy építőnek nem igazán nevezhető kritikát egy számomra fontos személytől ami nem esett igazán jól , azt hogy "neked minek blog?utoljára 6.án írtál."
Felvilágosítanálak hogy én nem azért csináltam újra blogot hogy teleszórjam totálisan összecsapott bejegyzésekkel amiknek az égvilágon semmi értelme. Mindíg próbáltam megválogatni a szavaimat és a mondataimat úgy hogy kellemesebb hatása legyen annak a személynek aki olvassa. Nem tudom te ezt most támadó vagy építő kritikának szántad , de annyi biztos hogy ezt azért szerintem megtarthattad volna magadnak. Tudom hogy mit és miért csinálok anélkül is hogy beleszólnál a dolgaimba. Köszönöm.
Szalkszentmárton
anya:régen nagyon sokat énekeltem Edinának mikor még kicsi volt.
apa megszólal kint a konyhában:Lehet azért lett rossz a hallása.
anya: akarsz fürödni? mert ha igen nagyon szivesen bedoblak a vízbe.
Csináltunk képeket, rajzoltunk, énekeltünk, zenét hallgattunk, ültünk a stégen meg ilyesmik
Nagyon jól éreztem magam.
Reila(LLLL)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése