Old Memories

Így karácsonyhoz közel sokszor eszembe jutnak az emlékek.... a sok kellemes és örömteli perc ami bearanyozza a napjaimat. Hógolyózás Dáviddal amikor arcon sikerült találnom és eldőlt mint egy fadarab, vagy amikor Brigivel tavaly megmásztuk a hódombot az udvarukon és beszakadtam.
Fogadott nővéremmel az énekelgetések lent téren... Futkosás és nevetés suliban a folyosón Pixel meg Krisztivel.A sok elmebeteg térről. Vagy a közös iszogatás amikor én nem iszom semmit csak nevetek velük. Bekivel a piercingszúrás előtti nevetések azon hogy utolsó pillanatban kezdek el félni a tűtől és hisztizek. Nyáron Ewuval a séták... vagy Szalkszentmártonban csillagnézés a stégen. Esti beszélgetések.... Ilyenkor úgy elgondolkozok, és Rájövök hiányoznak ezek a percek. Nagyon... De sajnos néhányszor nem úgy alakul minden ahogy mi azt elvárnánk az élettől, a sorstól. Sokakat elvesztettem. Másokat visszakaptam. Vagy olyanokat ismertem meg akik egyből belopták végérvényesen magukat a szívembe. Ez az év... Nem várt fordulatokkal volt tele, unatkozás nem volt... és úgy érzem nem is lesz.
Pár hete még azon agyaltam, olyan lettem mint egy nyitott könyv amit bárki kedvére olvasgathat.. ami csupán szomorú tartalommal van betelítve. De ez nem igaz... Boldog vagyok , kiegyensúlyozott.
Megtaláltam azt a pontot.
Meg azt a személyt is akit idáig hiába kerestem. Akivel ha együtt vagyok legszívesebben megállítanám az időt. Egy apró pillantásával megbabonáz, és minden gondom vagy problémám megszűnik létezni számomra. Még a legrosszabb napjaimon is képes felvidítani. Úgy érzem belehalnék ha őt is elveszíteném. Régen, nem értettem miért kell újra és újra lejátszanom egy tökre gépiesen megtervezett napot. Most meg már várom a hogy másnap legyen és újra láthassam. Hogy csókolhassam.

Barátok... sokakban csalódtam újra és újra, vagy megerősödött a barátságunk...

Egy valakit viszont úgy gondolom visszakaptam.... Egy bohóc lányt kinek ragyogó mosolya mellett nem lehet rosszkedvűnek lenni. Egy lány aki a múltban nagyon fontos volt nekem , és a jelenben is az lett. Együtt töltöttünk a hétvégét is aminek hülyülés és rengeteg nevetés lett a vége. Köszönöm hogy vagy nekem. (L)

2011ben csupán 2 újévi fogadalmam lesz.

1: A barátaimmal és a párommal lenni a legtöbbet. és megerősíteni vagy újraépíteni a kapcsolatomat a régi barátaimmal.

2: Megcsinálni végre a zenekart és eljutni odáig hogy legalább egy koncertet adjunk.

Angyal.

Egy angyal ki a földön járt , végül szárnyait visszakapva
visszatért oda ahová eredetileg tartozott.

Igen. Elvesztettem az angyalom. 3éve már hogy magamra hagyott a világban. Még mindíg tisztán él az emlék a szívemben arról a napról. A búcsú mosoly, pár bíztató szó a szájából, és a pisztoly dörrenése. 3 éve már hogy éjjelente a párnámat könnyekkel áztatom hiánya miatt. Hogy a lelkem nyoma veszett az övével együtt.
Attól a naptól kezdve szinte teljesen üresnek és magányosnak éreztem magam. De mostanra beláttam, jobb neki ott ahol most van. Rengeteget szenvedett míg velünk járt a földön, viszont így már nem kell többet ilyesmiket átélnie. Sokszor jár az eszemben a kérdés "Vajon hiányzom neki?" pedig tudom a választ.. hiszen megmondta.
Egy emberi testbe született szárnyátvesztett angyal volt, ki mindenkinek bearanyozta a mindennapjait. Egy örök színfolt egy fekete-fehér világban.. pozitivitása mindenkinek mosolyt csalt az arcára, mások döbbentek lettek mert tudták min ment keresztül.
Csodálatos ember, igaz barát..
Régen szinte gyűlöltem a tette miatt, de mostmár csak a szép emlékeket tartom fontosnak és meghatározónak.
Az idő múlásával semmissé lesznek a rossz pillanatok, és csak a szépekre emlékszünk majd.
Gyönyörű 4 évet köszönhetek neki.
Ő volt az aki ha bármikor szükségem volt rá ott volt velem. Kinek megéreztem kilométerekről is a bánatát... akivel kétzenfogva sétálgattam a Dunaparton.
Ő volt az én angyalom, és ő is maradt örökre.

iskolaélet avagy az aktív pletykaterjesztők.

A folyosónkon haladva rengeteg pletykát, kritikát hallok.. méghozzá olyanokról akiket kedvelek.
Ez a legrosszabb formája az unszimpatizálás kinyilvánításának.
ezek közül a kedvenceim:
1.helyen számomra az áll amikor valakinek a szexuális beállítottságáról találnak ki hamis dolgokat. Szóval összekombinálják az azonos nemű embertársaival. Elég gusztustalan és alávaló pletyka.
2.helyre sorolnám azokat az egyéni véleményeket amik az adott illető viselkedését rágalmazzák miközben semmit nem tudnak róla, az életéről vagy hogy miken ment keresztül.
a 3.hely pedig azoké az előítéleteké amikor egy stíluságban való elhelyezkedés alapján sorolják be, egy alapjáraton kitalált , teljesen értelmetlen listasorba.
Ahoz viszont elég erős gerinc kell hogy mindezt mások háta mögött szájról szájra terjedő szövegként adják elő.
Azokis érdekesek számomra akik előttük teszik a fejüket aztán meg amikor szemtől szemben megy a beszélgetés menekülőre fogjak.
ők az emberiség díszpéldányai.
Egy társaságba nem ilyen módon kellene megpróbálni beilleszkedni..nem hazugságokkal..
hanem a valódi arcukkal , vagyis azzal hogy önmagukat adják.

Túl sok testékszer?!

Nem olyan régen kaptam egy olyan kritikát a családtagjaim többségétől, hogy túlzásokba esek a piercingek terén amit én teljesen normálisnak találok.
Hisz mindenkinek meg van a maga keresztje nem? Nekem ez jelenti azt.
Iskolámban nálam sokkalta kihívőbb külsejű emberekkel találkozok nap mint nap. Mégis minden egyes tanártól vagy pedagógustól , az összes hivatalos intézményben megkapom hogy "Minek csúfítod el azt a szép arcod? Ezek nélkül a vasak nélkül sokkal szebb lennél." na de kérem... az én testemről van szó nem?:D
sokszor szinte elviselhetetlennek találom ezeket az építőnek szánt kritikus megjegyzéseket.
Jó vannak amiket elfogadok, de aki nem ismer... és nincs tudatában annak , miért nézek ki úgy ahogy... nem értem miért próbál befolyásolni.
Most nézzetek agresszívnek nyugodtan. De én nem úgy gondolom a dolgokat.
Elfogadom hogy mindenkinek más az ízlésvilága, más a véleménye... csak legalább ne hangoztatnák így... :)

boldogság boldogság hátán

Mostanában tényleg minden teljesen rendben van az életemben. Szuper osztály, eddig tökéletesen alakuló párkapcsolat, sok új barát, feszültség nélküli családi légkör.

Az osztályom jobb nem is lehetne mint amilyen. Mindenkit nagyon imádok benne. Mindenki igazi egyéniség, és a megtestesült kedvesség.

Szerelem: A párkapcsolatom is tökéletesnek mondható, egy veszekedés vagy vita sincs.és egész sokat beszélünk az órarendem ellenére is. Nagyon szeretem. :)

Suli: Na a suli elég nehéz. minden nap 10 vagy 9 órám van. amiből a fele vagy a háromnegyede reál tantárgyakból áll. Sokszor szinte sírni tudnék a fáradtságtól amikor hazaérek. Vagy még az egyik óra után is.

Barátok: Rengeteg új barátot szereztem iskola kezdés óta. Mintha a régi énem , aki csak elvegyült a tömegben és magának valónak hitte magát... el is tűnt volna.
Nyíltan beszélgetek velük, és sokszor nyilvánítom ki hogy mennyire szeretem őket.
Sajnos viszont a régi , téren bandázós társasággal szinte már nem is tartom a kapcsolatot. Hiányoznak...
Reilával a kapcsolatunk elég érdekesen alakult mostanában. Rengetegszer vesztünk össze, de mindíg sikerült kibékülnünk akármekkora is volt a vita. Most jelen pillanat nincs köztünk ellentét vagy rosszindulatú szikra , aminek nagyon örülök. Remélem így is marad.

minden rendben

"Nem sokat tudok rólad,
Talán pont annyit amennyit kell,
Bár úgy érzem ismerlek és szeretlek,
De ez most már úgy kit érdekel.
Mikor sokat beszélgettünk mindent jónak gondoltam,
Sajnos ez már csak a múlt apró foszlánya,
Hisz személyednek mostanság csak csupán hűlt helyét találtam.
Egy nap aztán újra felém néztél,
Miket mondtál megmaradtak gyönyörű emlékképként.
Hol is folytatódik a történet tovább?
Hát én azt most így nem tudhatom.
Csak azt hogy szívem a tiéd, és várni fogok rád ameddig csak tudok."

Végre sikerült befejeznem a verset amit már rég elkezdtem :) és úgy néz ki happy end lett a vége
Aztán hogy mi sül ki belőle , az a jövő zenéje :)

Szeretlek Máté(L)

"Utolsó gondolatok."

"Bánatosan, egyedül gondolkozom az éjszakában,
Csak két szép szemed jár az eszemben melyet újra látni vélek a csillagokban.
Hiányoznak a régi emlékek,
A múltbéli események.
A sok rossz ,és jó
Melyekből most már semmit sem bánok.
Most pedig csak nézem ezeket az aprócska fényes pontokat,
Rád gondolok még pár utolsó óra hosszat.
Emlékedet hagyom lassan elszállni a szélben,
Nem teszek ellene semmit,történjen aminek történnie kell.
Mivel ez csak egy haldokló remény mely megragadt a darabokra tört szívemben."
2010.Augusztus 22.
A vers a történetemből származik , jelentősége csak annyi van hogy gondoltam megmutatom azoknak akik olvassák a bejegyzéseimet.




Sajnálom hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de az élet egy újabb furcsa döntés elé állított és úgy gondoltam ezt nem írom most le. Túl sablonos lett volna. De már minden oké, lezártam és minden jó.
Kaptam egy építőnek nem igazán nevezhető kritikát egy számomra fontos személytől ami nem esett igazán jól , azt hogy "neked minek blog?utoljára 6.án írtál."
Felvilágosítanálak hogy én nem azért csináltam újra blogot hogy teleszórjam totálisan összecsapott bejegyzésekkel amiknek az égvilágon semmi értelme. Mindíg próbáltam megválogatni a szavaimat és a mondataimat úgy hogy kellemesebb hatása legyen annak a személynek aki olvassa. Nem tudom te ezt most támadó vagy építő kritikának szántad , de annyi biztos hogy ezt azért szerintem megtarthattad volna magadnak. Tudom hogy mit és miért csinálok anélkül is hogy beleszólnál a dolgaimba. Köszönöm.

Szalkszentmárton

Tegnap délután értem haza 6 napig tartó vidéki nyaralásomról a legjobb barátnőmmel és a szüleimmel. Nagyon jó volt velük lenni. voltak nagyon vicces beszélgetések is:)
anya:régen nagyon sokat énekeltem Edinának mikor még kicsi volt.
apa megszólal kint a konyhában:Lehet azért lett rossz a hallása.
anya: akarsz fürödni? mert ha igen nagyon szivesen bedoblak a vízbe.

Csináltunk képeket, rajzoltunk, énekeltünk, zenét hallgattunk, ültünk a stégen meg ilyesmik
Nagyon jól éreztem magam.


Reila(LLLL)