2010. december 14., kedd

Old Memories


Így karácsonyhoz közel sokszor eszembe jutnak az emlékek.... a sok kellemes és örömteli perc ami bearanyozza a napjaimat. Hógolyózás Dáviddal amikor arcon sikerült találnom és eldőlt mint egy fadarab, vagy amikor Brigivel tavaly megmásztuk a hódombot az udvarukon és beszakadtam.
Fogadott nővéremmel az énekelgetések lent téren... Futkosás és nevetés suliban a folyosón Pixel meg Krisztivel.A sok elmebeteg térről. Vagy a közös iszogatás amikor én nem iszom semmit csak nevetek velük. Bekivel a piercingszúrás előtti nevetések azon hogy utolsó pillanatban kezdek el félni a tűtől és hisztizek. Nyáron Ewuval a séták... vagy Szalkszentmártonban csillagnézés a stégen. Esti beszélgetések.... Ilyenkor úgy elgondolkozok, és Rájövök hiányoznak ezek a percek. Nagyon... De sajnos néhányszor nem úgy alakul minden ahogy mi azt elvárnánk az élettől, a sorstól. Sokakat elvesztettem. Másokat visszakaptam. Vagy olyanokat ismertem meg akik egyből belopták végérvényesen magukat a szívembe. Ez az év... Nem várt fordulatokkal volt tele, unatkozás nem volt... és úgy érzem nem is lesz.
Pár hete még azon agyaltam, olyan lettem mint egy nyitott könyv amit bárki kedvére olvasgathat.. ami csupán szomorú tartalommal van betelítve. De ez nem igaz... Boldog vagyok , kiegyensúlyozott.
Megtaláltam azt a pontot.
Meg azt a személyt is akit idáig hiába kerestem. Akivel ha együtt vagyok legszívesebben megállítanám az időt. Egy apró pillantásával megbabonáz, és minden gondom vagy problémám megszűnik létezni számomra. Még a legrosszabb napjaimon is képes felvidítani. Úgy érzem belehalnék ha őt is elveszíteném. Régen, nem értettem miért kell újra és újra lejátszanom egy tökre gépiesen megtervezett napot. Most meg már várom a hogy másnap legyen és újra láthassam. Hogy csókolhassam.

Barátok... sokakban csalódtam újra és újra, vagy megerősödött a barátságunk...

Egy valakit viszont úgy gondolom visszakaptam.... Egy bohóc lányt kinek ragyogó mosolya mellett nem lehet rosszkedvűnek lenni. Egy lány aki a múltban nagyon fontos volt nekem , és a jelenben is az lett. Együtt töltöttünk a hétvégét is aminek hülyülés és rengeteg nevetés lett a vége. Köszönöm hogy vagy nekem. (L)


2011ben csupán 2 újévi fogadalmam lesz.

1: A barátaimmal és a párommal lenni a legtöbbet. és megerősíteni vagy újraépíteni a kapcsolatomat a régi barátaimmal.

2: Megcsinálni végre a zenekart és eljutni odáig hogy legalább egy koncertet adjunk.

2010. október 11., hétfő

Angyal.

Egy angyal ki a földön járt , végül szárnyait visszakapva
visszatért oda ahová eredetileg tartozott.

Igen. Elvesztettem az angyalom. 3éve már hogy magamra hagyott a világban. Még mindíg tisztán él az emlék a szívemben arról a napról. A búcsú mosoly, pár bíztató szó a szájából, és a pisztoly dörrenése. 3 éve már hogy éjjelente a párnámat könnyekkel áztatom hiánya miatt. Hogy a lelkem nyoma veszett az övével együtt.
Attól a naptól kezdve szinte teljesen üresnek és magányosnak éreztem magam. De mostanra beláttam, jobb neki ott ahol most van. Rengeteget szenvedett míg velünk járt a földön, viszont így már nem kell többet ilyesmiket átélnie. Sokszor jár az eszemben a kérdés "Vajon hiányzom neki?" pedig tudom a választ.. hiszen megmondta.
Egy emberi testbe született szárnyátvesztett angyal volt, ki mindenkinek bearanyozta a mindennapjait. Egy örök színfolt egy fekete-fehér világban.. pozitivitása mindenkinek mosolyt csalt az arcára, mások döbbentek lettek mert tudták min ment keresztül.
Csodálatos ember, igaz barát..
Régen szinte gyűlöltem a tette miatt, de mostmár csak a szép emlékeket tartom fontosnak és meghatározónak.
Az idő múlásával semmissé lesznek a rossz pillanatok, és csak a szépekre emlékszünk majd.
Gyönyörű 4 évet köszönhetek neki.
Ő volt az aki ha bármikor szükségem volt rá ott volt velem. Kinek megéreztem kilométerekről is a bánatát... akivel kétzenfogva sétálgattam a Dunaparton.
Ő volt az én angyalom, és ő is maradt örökre.

2010. szeptember 25., szombat

iskolaélet avagy az aktív pletykaterjesztők.

A folyosónkon haladva rengeteg pletykát, kritikát hallok.. méghozzá olyanokról akiket kedvelek.
Ez a legrosszabb formája az unszimpatizálás kinyilvánításának.
ezek közül a kedvenceim:
1.helyen számomra az áll amikor valakinek a szexuális beállítottságáról találnak ki hamis dolgokat. Szóval összekombinálják az azonos nemű embertársaival. Elég gusztustalan és alávaló pletyka.
2.helyre sorolnám azokat az egyéni véleményeket amik az adott illető viselkedését rágalmazzák miközben semmit nem tudnak róla, az életéről vagy hogy miken ment keresztül.
a 3.hely pedig azoké az előítéleteké amikor egy stíluságban való elhelyezkedés alapján sorolják be, egy alapjáraton kitalált , teljesen értelmetlen listasorba.
Ahoz viszont elég erős gerinc kell hogy mindezt mások háta mögött szájról szájra terjedő szövegként adják elő.
Azokis érdekesek számomra akik előttük teszik a fejüket aztán meg amikor szemtől szemben megy a beszélgetés menekülőre fogjak.
ők az emberiség díszpéldányai.
Egy társaságba nem ilyen módon kellene megpróbálni beilleszkedni..nem hazugságokkal..
hanem a valódi arcukkal , vagyis azzal hogy önmagukat adják.

Túl sok testékszer?!

Nem olyan régen kaptam egy olyan kritikát a családtagjaim többségétől, hogy túlzásokba esek a piercingek terén amit én teljesen normálisnak találok.
Hisz mindenkinek meg van a maga keresztje nem? Nekem ez jelenti azt.
Iskolámban nálam sokkalta kihívőbb külsejű emberekkel találkozok nap mint nap. Mégis minden egyes tanártól vagy pedagógustól , az összes hivatalos intézményben megkapom hogy "Minek csúfítod el azt a szép arcod? Ezek nélkül a vasak nélkül sokkal szebb lennél." na de kérem... az én testemről van szó nem?:D
sokszor szinte elviselhetetlennek találom ezeket az építőnek szánt kritikus megjegyzéseket.
Jó vannak amiket elfogadok, de aki nem ismer... és nincs tudatában annak , miért nézek ki úgy ahogy... nem értem miért próbál befolyásolni.
Most nézzetek agresszívnek nyugodtan. De én nem úgy gondolom a dolgokat.
Elfogadom hogy mindenkinek más az ízlésvilága, más a véleménye... csak legalább ne hangoztatnák így... :)

2010. szeptember 17., péntek

boldogság boldogság hátán

Mostanában tényleg minden teljesen rendben van az életemben. Szuper osztály, eddig tökéletesen alakuló párkapcsolat, sok új barát, feszültség nélküli családi légkör.

Az osztályom jobb nem is lehetne mint amilyen. Mindenkit nagyon imádok benne. Mindenki igazi egyéniség, és a megtestesült kedvesség.

Szerelem: A párkapcsolatom is tökéletesnek mondható, egy veszekedés vagy vita sincs.és egész sokat beszélünk az órarendem ellenére is. Nagyon szeretem. :)

Suli: Na a suli elég nehéz. minden nap 10 vagy 9 órám van. amiből a fele vagy a háromnegyede reál tantárgyakból áll. Sokszor szinte sírni tudnék a fáradtságtól amikor hazaérek. Vagy még az egyik óra után is.

Barátok: Rengeteg új barátot szereztem iskola kezdés óta. Mintha a régi énem , aki csak elvegyült a tömegben és magának valónak hitte magát... el is tűnt volna.
Nyíltan beszélgetek velük, és sokszor nyilvánítom ki hogy mennyire szeretem őket.
Sajnos viszont a régi , téren bandázós társasággal szinte már nem is tartom a kapcsolatot. Hiányoznak...
Reilával a kapcsolatunk elég érdekesen alakult mostanában. Rengetegszer vesztünk össze, de mindíg sikerült kibékülnünk akármekkora is volt a vita. Most jelen pillanat nincs köztünk ellentét vagy rosszindulatú szikra , aminek nagyon örülök. Remélem így is marad.

2010. augusztus 23., hétfő

minden rendben

"Nem sokat tudok rólad,
Talán pont annyit amennyit kell,
Bár úgy érzem ismerlek és szeretlek,
De ez most már úgy kit érdekel.
Mikor sokat beszélgettünk mindent jónak gondoltam,
Sajnos ez már csak a múlt apró foszlánya,
Hisz személyednek mostanság csak csupán hűlt helyét találtam.
Egy nap aztán újra felém néztél,
Miket mondtál megmaradtak gyönyörű emlékképként.
Hol is folytatódik a történet tovább?
Hát én azt most így nem tudhatom.
Csak azt hogy szívem a tiéd, és várni fogok rád ameddig csak tudok."

Végre sikerült befejeznem a verset amit már rég elkezdtem :) és úgy néz ki happy end lett a vége
Aztán hogy mi sül ki belőle , az a jövő zenéje :)

Szeretlek Máté(L)

"Utolsó gondolatok."

"Bánatosan, egyedül gondolkozom az éjszakában,
Csak két szép szemed jár az eszemben melyet újra látni vélek a csillagokban.
Hiányoznak a régi emlékek,
A múltbéli események.
A sok rossz ,és jó
Melyekből most már semmit sem bánok.
Most pedig csak nézem ezeket az aprócska fényes pontokat,
Rád gondolok még pár utolsó óra hosszat.
Emlékedet hagyom lassan elszállni a szélben,
Nem teszek ellene semmit,történjen aminek történnie kell.
Mivel ez csak egy haldokló remény mely megragadt a darabokra tört szívemben."
2010.Augusztus 22.
A vers a történetemből származik , jelentősége csak annyi van hogy gondoltam megmutatom azoknak akik olvassák a bejegyzéseimet.




Sajnálom hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de az élet egy újabb furcsa döntés elé állított és úgy gondoltam ezt nem írom most le. Túl sablonos lett volna. De már minden oké, lezártam és minden jó.
Kaptam egy építőnek nem igazán nevezhető kritikát egy számomra fontos személytől ami nem esett igazán jól , azt hogy "neked minek blog?utoljára 6.án írtál."
Felvilágosítanálak hogy én nem azért csináltam újra blogot hogy teleszórjam totálisan összecsapott bejegyzésekkel amiknek az égvilágon semmi értelme. Mindíg próbáltam megválogatni a szavaimat és a mondataimat úgy hogy kellemesebb hatása legyen annak a személynek aki olvassa. Nem tudom te ezt most támadó vagy építő kritikának szántad , de annyi biztos hogy ezt azért szerintem megtarthattad volna magadnak. Tudom hogy mit és miért csinálok anélkül is hogy beleszólnál a dolgaimba. Köszönöm.

Szalkszentmárton

Tegnap délután értem haza 6 napig tartó vidéki nyaralásomról a legjobb barátnőmmel és a szüleimmel. Nagyon jó volt velük lenni. voltak nagyon vicces beszélgetések is:)
anya:régen nagyon sokat énekeltem Edinának mikor még kicsi volt.
apa megszólal kint a konyhában:Lehet azért lett rossz a hallása.
anya: akarsz fürödni? mert ha igen nagyon szivesen bedoblak a vízbe.

Csináltunk képeket, rajzoltunk, énekeltünk, zenét hallgattunk, ültünk a stégen meg ilyesmik
Nagyon jól éreztem magam.


Reila(LLLL)

2010. augusztus 6., péntek

egyre rosszabb....

Amikor próbálom felejteni, csak egyre többet jut eszembe.. és rossz volt hallani hogy valaki mással fog lehetséges összejönni. Lehet többet érzek nála mint puszta vonzalmat?
Fogalmam sincs mit kezdjek a helyzettel. Legszívesebben félrehívnám beszélgetni hogy tisztázzam vele az érzéseimet, csak ezzel az ő önbecsülését rombolnám porig..
Nem tudom mit tegyek.
válasszam a rövidebb , és könnyebb utat.vagyis felejtsem el? Vagy pedig álljak elé és mondjam meg amit már rég óta elfolytok magamban?
felejtés..vagy pedig teljes leégés. mindkettővel ugyan annyit veszítek.

2010. augusztus 4., szerda

már nem érdekel.

Ma voltam megint kint, egész jó volt, énekelgettünk meg nevettünk.viszont valami nagyon elvette a kedvem mindentől. Kijött, pedig már egy ideje szerencsére nem láttam. Már attól hogy látnom kellett szúró fájdalmam támadt, pedig nem beszéltünk egymással. Csak köszönt és ennyi volt.
Mikor megpillantottam, egyből első gondolatként kimondtam hogy feladom. Nem fogom törni magam a semmiért, teljesen felesleges. Tovább fogok lépni és nem foglalkozni vele, még ha nehéz is lesz. De ez az egyetlen dolog amit tenni tudok, vagy pedig marad a plátói vonzódás aminek az ég világon semmi jövője.....

2010. július 23., péntek

1 hét szünet

Egy hétig nélkülöznötök kell a bejegyzéseimet, mivel nyaralni megyek a szüleimmel és megünnepeljük apum születésnapját.
aztán majd ha hazajöttem jelentkezem , és írok egy teljes beszámolót az ott történtekről.
Nagyrész azzal fog telni hogy gyakorlok.. dalszöveget tanulok, és gyakorlom az éneklést.
pluszba még csiszolgatom a scream tudásomat is.



Hellsing/pokoli ének (L)*-* várom már a próbát:)

zavarodottság újra.

Megint sikeresen összezavartam saját magam. Az álmaim 3 napja teljesen tönkreteszik a hangulatom. Olyan személy szerepel benne, akivel régebben elég szoros kapcsolatom volt, és örültem hogy már sikerült lezárnom magamban. Erre újra elgondolkoztam rajta.
Viszont most az is ott van hogy felfigyeltem egy másik személy kisugárzására.. ami elég rendesen vonz. De tudom ő nem tekint így rám , és ezért kicsit kellemetlenül érint az eset.
szóval most két dolog kavarog a fejemben... egy régi szerelem, és egy új vonzalom.
érdekes párosítás.
Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle...

2010. július 22., csütörtök

jó napok:)

Rég éreztem már ilyen jól magam mint mostanában.
Igaz a baráti köröm kezd szétszakadni, de az új emberek is ugyanolyan szimpatikusak mint a régiek voltak egykor.
Nagyon sokat nevetek amikor kint vagyok velük. Mivel ott poénokban nincs hiány :)

Sanyi poénjai ütöttek nekem a legnagyobbat. Főleg amikor odamegy Reilához és odaszól hogy mond neki egy titkot... és egy hatalmasat böfög a fülébe. Reila jóformán megrémült abban a pillanatban, de pár másodpercel később ő is röhögött a többiekkel.

Tegnap pedig Balázs,Dávid,Reila,Lexa és Bazsó XD anyáám xd jó nap volt:)
Dávid a harapásod miatt még kapni fogsz:) :D
(L)

2010. július 19., hétfő

sok a süket duma.. kevés az igazság

Mindígis azt utáltam a legjobban ha valaki olyat mondott a szemembe ami nem volt igaz.
De sajnos újra megszaporodott a hazugságok száma a környezetemben.
A legutolsót 3-4 napja kaptam. Nagyon nem esett jól. De főleg az hogy nem is a szemembe lett megmondva, hanem MSN-en közölte az adott személy.
Szerintem az a leggusztustalanabb dolog.
Csak ebben a legszebb hogy az ilyennek utána nincs semmi bűntudata.
Inkább mondaná meg az igazat...azt tudnám értékelni..de ezt?:/

Nade erről ennyit.

2010. július 12., hétfő

újra napsugár

Sok-sok bonyolultnak tűnő nappal kellett szembenéznem mostanában , de kezd minden helyrerázódni. Újra jólérzem magam a bőrömben. És ezt a barátaimnak köszönhetem.
az elmúlt 3-4 nap nem volt túl zökkenőmentes, de a végére egész jó dolgok sültek ki.

Péntek:
A nap érdekesebb része estefele kezdődött.
Bru kitalálta hogy Reilával később kísérjük haza aminek az eredménye egy elég elfuserált ötlet lett,
hogy csak akkor kísérjük el ha a kedves legjobb barátját kihívja. Hát. elmentünk hozzá, de nem találtuk itthon. szóval elég illuminált állapotban elindultunk vissza haza (vagyis inkább csak én voltam úgy.) mert nekem kissé megártott a úgy 30percel az indulás előtt beszerzett ütősebb energiaital. Rendesen fejbe vágott. Teljesen kifordultam önmagamból, és elkezdtem hangosan énekelgetni az utca kellős közepén , aztán a kedves Reila barátnőm nevettetésének következtében sikeresen félrenyeltem az említett energiaitalt ami az a számon és az orromon távozott XDDD voltaképp annyira szét voltam csúszva hogy ha a kobrától be lehetett volna rúgni én már rég részeg lettem volna.


2010.07.09


Szombat:
DVD-zés volt nálunk. kimentünk a közeli térre ahol a baráti köröm 98%-a megtalálható, és megvártunk még pár embert a kint lévőkkel. Mikor már Daniék is ott voltak elköszöntünk azoktól akik nem tartottak velünk és elindultunk hozzánk. Na ott mindenféle zűrzavar megtalálható volt , és az idegeim nem sokáig bírták a folyamatos hangoskodást. Az ingadozó hangulatomnak már az is betett, hogy senki se tudta kidobni a kukába a cigicsikket.

Kimentem a kertbe ahol néha néha volt társaságom majd később bementem újra a lakásba. Brigiék hamar hazamentek, ennek nem örültem. de attól még megvolt egy adott hangulat.

azért az este egész jól alakult:)


2010.07.10


Újra boldog lennék?

Meglehet :)

2010. július 2., péntek

már semmi sem fáj.

Egy újabb szakításon vagyok túl.. viszont ez valahogy másabb mint a többi. A hangulatom olyan ingadozó hogy még néha meg is rémülök tőle. Egyszer azt mondom megleszek nélküle, máskor hiányzik,és megbántam amit tettem. Pont amikor életemben először igazán szerelmes lettem, azon kapom magam hogy újra átvertek.és az a legrosszabb hogy újra kezdek érzéketlenné válni. Egy könnycsepp se folyt le az arcomon. és még csak nemis fájt. viszont üresnek érzem magam...nagyon üresnek.

szánalmasan érzem magam.újra beleestem abba a hibába amibe régen. Hogy feltétel nélkül megbíztam benne.

2010. június 25., péntek

"vége a depinek?"

Tegnap úgy igazán először mozdultam ki, és akkor se saját akaratomból hanem mert nem akarták hogy teljes önsajnálatba zuhanjak.

Nem sok mindent csináltunk aznap de egész mozgalmasan telt. Reggel felhívtuk Fecót hogy van-e kedve kijönni kicsit , hogy végre találkozzak vele (életemben először) és megbeszéltük hogy találkozunk 4kor a Blahán. Késtek , amit egész jól fogadtam de kicsit morogtam utána alig észrevehetően. Mi még előbb is mentünk hogy nehogy az legyen hogy mi késsünk. ott vártunk nemegészen 63 percet körülbelül a galambok közt egy járdapatkán üldögélve. amikor már nagyon untuk magunkat odajött egy srác hozzánk tüzet kérni, végül ő is mellettünk kötött ki.
Egész jól elbeszélgettünk vele.
Amikor meg végre odaértek Fecóék elmentek anitával fagyiért , végül arra jutottunk hogy a feneketlen tónál folytatjuk tovább a délutánt. Beszélgettünk, szórakoztunk, meg ilyesmi. Nem volt rossz :] aztán 8 körül értünk haza, az engedett 7 óra után , végülis probléma nem volt belőle és egy nagyon jó nappal is gazdagodtunk tegnap.

2010. június 13., vasárnap

elkezdődött a nyár

A nyár első pár hete, mindíg vagy családi programokkal telik, vagy pedig egyedül töltöm azt az időszakot.
Most az utóbbi lett megírva nekem előre.
Hisz... rengeteg mindent át kell gondolnom. Főleg hogy mit , és hol rontottam el eddig.És miként tudnám jóvátenni... vagy csak megpróbálni jóvátenni.

Sokszor elvesztem a fejem az utóbbi pár hónapban.. néha annyira hogy nem ismerek magamra. Bizalmatlan vagyok azokkalis akiket mindennél jobban szeretek.
A sors erre újra közbeszólt az életembe. Egy újabb hatalmas hibát követtem el ennek következtében. Úgy néz ki, elveszítem azt a személyt akit szeretek.
És ez nem egyszerű szeretet... úgy érzem mintha most először lennék igazán szerelmes.
Egyik nap.. arra a döntésre jutottam, szakítok vele. Mert úgy nem jó ha az egyik fél bizalmatlan.Mert a másiknak ez fáj.. De nem ment.. mert úgy éreztem belehalok ha elveszítem. Ilyen még sose fordult elő velem.
Patakokban folyt a könnyem miközben szánalmasan próbáltam kifejezni mennyire fontos is nekem. Másnap... kijelentette eltünik pár napra.. ez úgy ért mint a hidegzuhany...
Nagyon fájt.. főleg mert 1 régi emlék miatt egyből azon járt az eszem hogy most biztos szakítás lesz a vége..
ebben a pár napban rengeteget sírtam. Akaratlanul is folyni kezdett a könnyem ahogy rá gondoltam.
Anyum erre kitalálta.. menjünk el Velencei tóra kikapcsolódni kicsit , ami alap helyzetben nem is lett volna rossz ötlet. De most valahogy nem volt kedvem hozzá.
Odafele többször majdnem elsírtam magam a kocsiban , viszont nem lehetett mert nem akartam hogy tudomástszerezzenek a fennálló problémáról.
Sokszor kaptam lebaszást míg ottvoltunk , mivel a nap 90%ában ültem és a vizet bámultam 1 parti nagyobb kőről.


Minden életerőm egy pillanat alatt elszállt.

Amit még ehez a kisregényhez hozzátennék. Msn-en , telefonon, élőben| nem megtalálható/előrhető pár hétig..



tori killertoxic

2010. június 6., vasárnap

úgy döntöttem nem szüneteltetem az oldalt, és folytatok mindent ahol abbahagytam.
volt 1 botrányos esemény ami nagyon nagyban befolyásolta az életem, de mostanra már biztos vagyok mindenben.A történtek ráébresztettek kik is az igazi barátaim, és kik voltak azok akik csak valamilyen apróbb okhoz kötötten voltak mellettem.
megint sikerült beleesnem abba a hibába amibe folytonosan szokásom.Hogy megbíztam sok emberben akikben nem kellett volna.
de úgyérzem ez csak egy próba volt
kezdek talpra állni , pár személynek köszönhetően mégis hiányzik egy valaki az életemből akinek nem kéne.

2010. május 30., vasárnap

:)

mindenkinek előre is bocsánat , de az oldalt szüneteltetem egy időre.
akadt pár probléma ami miatt szükségesnek látom ezt a lépést.
szóval mindenkitől elnézést aki olvasta a blogom
majd ha elcsitulnak a dolgok újra jelentkezem




tori killertoxic

2010. május 26., szerda

néhány gondolat.pár tanács

Mostanában elég sok olyan dolgot hallok , különböző ismerőseimtől/személyes barátaimtól hogy valamilyen úton módon megakar szabadulni attól amit életnek és létezésnek hívunk.
Sok ember azt gondolja , az öngyilkosság a megoldás pár megoldhatatlannak tűnő problémára.
De ez az elgondolás helytelen,akármennyit is gondolkoznak rajta az ilyen emberek elfelejtenek élni.
Nem csak gond és probléma van a világban , hanem boldogság is és pozitív események.
Igaz régebben nekem is voltak a fent említetthez hasonló gondolataim , csak nem volt erőm ahoz , hogy akik fontosak , itt hagyjam..
Tudom , másoknak nehezebb élet jutott mint nekem, és hogy valaki szerint könnyen beszélek.
Az én elveim szerint létezik megoldás mindenre.Nincs olyan probléma amit ne lehetne megoldani. Aki meg ilyen lehetetlen helyzetbe keveredett , a tanácsom neki, hogy mosolyogjon, és keresse azt a bizonyos megoldást még ha nehéz is rátalálnia :)